2016. március 26., szombat

7.rész - Érzelmi hullámvasút

Hey People's! 
Meg is hoztam a 7.részt, hiszen egy ideig nem tudok majd írni, egy hétig Erdélybe leszek, ahol nem hiszem, hogy lesz wifim ha mégis, akkor is csak telóról leszek tehát nem tudok írni. 
Ígérem utána bepótlom az elmaradt részt! ;) 

Feliz Pascua!  --  Kellemes Húsvéti Ünnepeket! 
Sok Pussz!

NiSzi xx


7.rész - Érzelmi Hullámvasút

Serena Black

- Zayn - motyogom álmosan, mikor felkelek. Pár perce fent vagyok, viszont szokatlanul nagy a csend a házba.
- Mi az? - motyogja álmos, mély hangján. Amit még szexinek is tartanék, ha nem aggódnék. Az elmúlt pár napban megtanultam, hogy tíz óra után már nincs csend a fiúk mellett. És már javában elmúlt tíz óra.
- Túl nagy a csend.
- Akkor aludj tovább - motyogja, tisztán látom rajta, hogy még álmos.
- Nem érted. - sóhajtok a fejemet rázva. - Gyanúsan nagy a csend. - az első szót megnyomom, pár pillanat múlva már nyitott szemekkel néz rám.
- Baj lehet?
- Nem tudom. Ezért nézem meg - tárom szét karjaim, majd felkelek, hogy az egyik fiókból elővegyem a fegyverem.
- Ez így még mindig nem tűnik helyesnek. Én vagyok a férfi, nekem kéne, téged védjelek, erre meg te mész - ráncolja homlokát, alkarjaira feltámaszkodik. Mosolyogva lépkedek hozzá.
- Ne ráncold, ráncos lesz - simítok végig ott, ahol a ránc fut végig arcán, ahogy szemöldökét felhúzta. Lehajolok hozzá, fülébe súgom a következő mondatom. - Lehet, hogy férfi vagy, de ebbe én vagyok a tapasztaltabb. Viszont bármikor máskor, másban megvédhetsz, nem ellenkezek. - szája sarkába apró puszit nyomok, majd kimegyek a szobából. Óvatosan nézek körül az egész házban, amikor egy papír,fecnit találok a hűtőre kitéve egy mágnes segítségével.
"Elmentünk, majd jövünk, addig szórakozzatok nyugodtan. H xx "
Tehát, ezért csendes a ház. Zavart mosollyal arcomon megyek vissza a szobába.
- Na, mi az? - kérdi Zayn, ahogy ugyan úgy feküdt az ágyban, mint amikor itt hagytam. Ráugrok az ágyra, majd Zayn ölébe mászok, és nyaka köré kulcsolom karjaim.
- Elmentek a többiek - vonok vállat.
- Tehát csak ketten vagyunk? - húzza perverz vigyorra ajkait, kezeit derekamra teszi.
- Csak ketten - mondom, majd elkezdem nyakát behinteni puszikkal.
- Tudod, ha ezt folytatod, nem sokára nem fogom csupán ennyivel beérni.
- Pedig kénytelen leszel édes - kuncogok fel.
- Biztos vagy benne? - kérdi, ravaszon mosolyogva. Felvont szemöldökkel nézek rá, majd a fürdőszobába rohanok előle, tudtam, hogy ezután maga alá akart volna teríteni. Elégedett mosollyal ajkaimon fordulok a tükör felé, rendbe teszem magam. A visszaalvás miatt, az előtte lévő munkám kissé tönkrement. Mikor kinyitom, újra az ajtót csak fejemet dugom ki és keresem Zaynt. Az íróasztalom előtt áll, valamit néz. Kilépek és becsukom magam után az ajtót, amire ő felfigyel. Közelebb jön, egészen a falig hátrálok.
- Nem menekülsz Sery - mondja már egy méterre tőlem.
- Vagy mégis - mondom és kifutok a szobából. Hallom lépteit magam mögött, de csak nevetve futok tovább. A lépcsőn az utolsó pár lépcsőfokot egyszerűen leugrok, amin Zayn kissé felnyög.
- Ha kitöröd a nyakad, megöllek - szól miközben tovább követ.
- Majd vigyázok - mondom, ahogy megállok a kanapé mögött. Ő is megáll velem szembe, a másik oldalt.
- Fogadjunk, hogy úgy is elkaplak - félig felvonja szemöldökét és mosolyogva néz szemeimbe. Itt állok, előtte egy száll semmiben, és ő mégis a szemeimet nézi. Meglepő.
- Úgy se fogsz - csípőre teszem kezeim, de mikor Zayn megindul az egyik irányba, már én is futok. Végül derekamnál fogva ránt magához.
- Ez nem ér, hamarabb indultál - szólok fel sértődöttséget színlelve.
- Ugyan édes - noszogat, de én csak előre megyek. Hirtelen megfordít és tol egészen a falig. - Ne duzzogj - mondja és felkap az ölébe. Lábaimat ösztönösen fűzöm dereka köré, kezeimmel vállába kapaszkodok, míg ő combjaimat fogja, hogy ne essek le.
- Nem is duzzogok - forgatom szemeimet.
- Akkor?
- Csak taktikázom Zaynie - mosolygok ravaszon. Kérdőn néz rám, de mikor újra beszélni kezdek zavartan sütöm le szemeim. - Hiányzott a közelséged. És számítottam rá, hogy ezt fogod tenni. Így hát taktikát használtam fel, hogy jobban a közelembe legyél - mikor befejezem Zaynre pillantok.
- El sem tudod képzelni, mennyire megakarlak most csókolni.
- Mi tart vissza? - húzom továbbra is az agyát, de még nem akarok csókolózni vele. Még nem. Persze, ezt keresztül húzza az, ahogyan néz rám, ahogyan közelít ajkaival és gyönyörű barna szemeivel. Elgyengülve várom végül, hogy megcsókoljon, de az ajtó hamarabb nyílik.
- Itt valamit nagyon megzavartunk - áll meg a bejárati ajtóban a csodálkozó Tod. Leugrok Zayn öléből és szemeimet forgatom.
- Ser, én nem járkálnék így, amikor ennyi fiúval laksz együtt - Harry alaposan mér végig, míg beszél.
- Nem is fogok, ha itt vagytok - forgatom szemeimet és idegesen szaladok fel a szobámba jól becsapva az ajtót. Különösebben nem idegesítettek fel, csupán az bosszantott, hogy megzavarták azt, amit Zaynnel elkezdtünk. Tudom, hogy több ilyen pillanatunk úgy sem lesz, ha rajtam múlik.
- Nyugodj le szerelmem - súgja nyakamba Zayn, dörmögős, mély hangján, amit annyira imádok. Szemeimet lehunyva mélyet sóhajtok.
- Nem vagyok a szerelmed - motyogom sértetten. Igen, sértetten. Nekem nem kell Zayn, én nem szeretem őt. Még csak nem is tetszik, hiszen ha valaki tetszik, kötődsz hozzá. Nekem ő csak az a férfi, akivel játszom és elakarom csábítani. Viszont aztán semmi. Ennél több nem kell.
- Megfogtad a lényeget - kuncog nyakamba, amitől akaratlanul is elmosolyodom. Mi? Miért hozza ki ezt belőlem? Ez nagyon nem jó.
- Hagyj - hangom ismét kemény és határozott lesz. Kezeit lehámozom magamról, majd szekrényemhez sétálok és gyorsan kapok fel egy farmert és egy fekete toppot.
- Mi történt? - hallom meg Zayn értetlen mégis kissé unott hangját.
- Mármint? - kérdem felé sem nézve, míg hajamat fogom össze egy laza kontyba.
- Megint ugyan az az elutasító lány vagy, aki voltál az elején.
- Csak annyit kértem, hogy hagyj - motyogom idegesen, nem is érdekel, hogy meghallja-e.
- Nem foglak, te is tudod - csak jobban felidegesített. Hirtelen fordulok felé és nézek farkas szemet vele. Elé sétálok, és állánál fogva irányítom fejét felém.
- Nem érdekel, mit teszel Zayn! A Maffiába vagyok benne, ha van egy kis csöpp eszed, akkor nem közelítesz meg. Nem csak azért, mert mások megölhetned, hanem mert én is képes lennék rá, hidd csak el. Nem akarok tőled semmit! - végig suttogva beszélek, majd mikor befejeztem ott hagyom a kissé sokkos, de annál idegesebb Zaynt. Lesietek a lépcsőn, tudom, hogy Averynek és nekem egy fotózásunk lesz, amit most egyenesen Tod készít.
- Av, Tod. Nem sokára fotózás. Haladjunk! - szólok rájuk idegesen és már látom, ahogy Eric és Harry is mozdulna. Őket követve pedig a másik kettő is. - Nem! - szólok rájuk rögtön. - Nem kell díszkíséret. Ha valami galiba van magam is eltudom intézni - folytatom, tovább idegesen majd az ajtó felé sietek. A kocsiba ülök, és inkább ott várom tovább két régi legjobb barátomat. Arcomat tenyerembe temetem, mélyet sóhajtok, ahogy az idegesség kezd még nagyobb lenni.
- Történt valami, ami miatt ilyen vagy? - kérdi Tod, aki elsőként szál be a kocsiba.
- Az égvilágon semmi - nevetek idegesen és gúnyosan.
- Akkor jó, ugyanis ezután ez rendezvény, amire mind annyian megyünk. Avnek Erick a partnere, neked is választanod kell valakit.
- Majd leszel te - intek hanyagul.
- Hívtam más, sajnálom - mosolyog, de csak szememet forgatom. Akkor hívom Harryt bánom is én, hogy kivel szenvedek. Minden olyan tökéletes volt mielőtt megérkeztek a többiek. Zayn és én. Olyan valódinak és tökéletesnek tűnt. De nem az. És nem is lesz.
  A fotózás után Avery elrángatott egy üzletbe ahol estélyi ruhát vettünk. Erősködtem, hogy ha már a megszokott fekete farmeromba és kockás piros ingembe nem mehetek, akkor legalább egy koktél ruhát vehessek fel, de nem. Az estélyi maradt. Tenger kék színű ruha, és fehér magas sarkút választott nekem Avery, amik nekem nem kifejezetten tetszettek. A sminkem a szokásos volt, ékszernek egy fehér fülbevalót és ugyanolyan színá diszkrét karkötőt kaptam. A hajammal Av mindenképpen akart valamit kezdeni, ezért a fodrász, aki a fotózásainkra csinálja a hajunkat, most is megcsinálta. Meglepően jó volt. A ruha viszont akkor sem tetszett. Tod végig hallgatta a hisztimet, hogy mennyire rosszul áll, hogy mennyire utálom ezt a ruhát és persze az elmaradhatatlan dolog, hogy miért nem mehetek egyszerűbb ruhába.
- Régen imádtad az ilyeneket.
- Az régen volt - forgatom szemeimet. Még egyszer végig nézek magamon a teljes alakos tükörbe, már teljesen elkészültem. Egyszerűen nem tetszik, amit látok. Fintorogva simítok végig a ruhán.
- Gyönyörű vagy, nincs miért aggódnod. - áll mögém Tod és hátulról megfogja mind két kezével csípőmet. Távolság tartó, mégis érezteti, hogy itt van mellettem.
- Nem áll jól ez a ruha - rázom a fejemet.

- Ugyan ez butaság - rázza a fejét. Kezeire teszem az enyéimet, egy ideig így állunk, miután, mint ha egy tánc mozdulattal csinálta volna, megfordított magával szembe. 
- Tartozol egy tánccal, ugye tudod? - kérdi pimasz mosollyal. 
- Ezer éve volt már Tod - nevetek, ahogy visszaemlékezem az estére. 

* Visszaemlékezés* 


- Légy jó! - mondja, anyu mielőtt bemegyünk. 
- Ő mindig jó - inti le apu, majd derekamnál fogva húz magához egy puszira. - Menj, Tod már vár - kacsint, majd ott hagynak engem. Todhoz megyek, hozzánk pedig csatlakozik Avery és Jade is. 
- Szóval lányok, mi a program? - kérdi Jade izgatottan. 
- Nem csak lány van itt - horkan fel Tod, de én csak nevetve veregetem meg a vállát. 
- Hivatalosan is lánynak vagy minősítve Tody. - kuncogok, de ő csak leint, egy ravasz mosollyal. Valamit tervez az biztos. 
- Én keresek valakit, akivel táncolhatok - int Jade és már egy fiú felé is veszi az irányt. 
- Én pedig megyek pár fotóssal ismerkedni, hátha kapunk még majd egy kis munkát. Aztán ne rosszalkodjatok - kacsint és már el is megy. Léptei kecsesek, mégis vannak bennük egy kis ugrándozások, mint a kislányoknak. Tod felé fordulok, aki egy pohár pezsgőt ad a kezembe, amit az egyik asztalról vett le. 
- Keressünk egy asztalt - derekamra teszi kezét, ahogy az egyik irányba terelget. - Vagy akár táncolhatnánk is. 
- Felejtsd el Tody - kuncogok fejemet rázva. Egy üres asztalhoz ültünk, ahol beszélgetni kezdtünk. Talán a harmadik pohár pezsgőt ittam, mikor felállt és kezét nyújtotta, amit elfogadtam. A teraszra mentünk ki, ahol magával szembe fordított, olyan helyzetbe, mintha táncolnánk. 
- Hmm, ha lány lennék, azt hiszem, ezt nem tenném meg - súgta, mikor már egész közel volt. Ajkai enyéim mellett voltak, így szám sarkába adott egy puszit. 
- Ne próbálj manipulálni - kuncogok, mire ő felvont szemöldökkel néz rám - Akkor sem táncolok veled. 
- Azt még meglátjuk - neveti el magát. 

*Visszaemlékezés vége* 

- Ezer év után, behajtom azt a táncot - kuncog, de én csak kimenekülök karjai alól. 
- Nem hiszem Tody - szólok neki vissza hátam mögül. 
- Azt majd meglátjuk Sery - siet utánam, kezét derekamra helyezi, így hátul fog. Nem bánom, hogy azt tette, mint anno. Akkor is szerettem ezt, ahogy most is. A kocsiba beszálltunk, ahogy Avery is és elindultunk a helyre. Végül partner nélkül megyek, ahogy Tod is, tehát ha olyan nagy szükséglet van, akkor egymásra számíthatunk. Mikor megérkezünk és kiszállunk, a tömérdek fotós már ott van. Ilyenkor csak mosolyogni kell és megállni pár képre. Végül mikor bejutottunk Avery elrohant Ericket megtalálni. Én körülnéztem, pár ismerős arcot láttam. A fiúk is ott voltak, ahogy pár modell illetve fotós. Sóhajtva indultam az első pincér felé, akit megláttam és elvettem kettő pohár pezsgőt. Az egyiket rögtön lehúztam, míg a másikkal a kezembe indultam jobban körülnézni. 
Látom Zaynt amint valakivel beszél, de nem megyek oda hozzá. A férfi elköszön én pedig az eddig ott lévő férfi mögött pár méterrel voltam. Zayn tekintete megakad rajtam, miután kezet fog a férfival. 
- Azta - nyögi, mikor végig mér. Mosolyogva fogtam meg ruhám egy kis részét és forogtam egyet. Most először tetszett ez a ruha. 
- Azért így jobb, mint egy fehérneműben - kuncogok, ahogy megállok tőle talán egy másfél méterrel. 
- Nekem azzal sem volt semmi ellenvetésem - harap alsó ajkába. 
- Rossz vagy Zaynie - emelem ég felé tekintetem, majd hátat fordítva neki megyek az egyik asztalhoz, ahol különböző, apróbb ételek vannak. 
- Utálom, mikor faképnél hagysz - morogja, ahogy megáll mögöttem. 
- Bántja az egódat? - nevetek halkan. Akárhogy is, imádok vele kötekedni. Zayn mellettem áll és alsó ajkába harapva néz szemeimbe. 
- Táncolsz velem? - nyújtja kezét, amire rá nézek, majd újra barna szemeibe. 
- Kéne? - kérdezek vissza pimaszan. Zayn elneveti magát, tudja, hogy nyert ügye van. Megfogja kezemet és a többi táncoló ember közé húz. A zene kellemes így jó táncolni. Zayn hirtelen megforgat, majd kipörget és vissza és ismét egy forgatás. Nevetve kapaszkodok vállába, arcomat szintén oda temetem. 
- Szeretem, amikor nevetsz - súgja fülembe, amitől csak elvörösödöm. Nem szokásom, de az ő jelenlétében egyre sűrűbben történik ez. Felemelem fejemet válláról és mosolyogva nézek szemeibe. 
- Annyira jól áll ez a ruha. Többször is hordhatnál ilyet. - fintorogva rázom a fejem. 
- Szép ruha, de nem tetszik magamon. 
- Pedig kéne - simít végig derekamon, ahol csikis vagyok. Kuncogok, észre veszi ő is, hogy ott egy érzékeny pontom van. - Szóval még csikis is vagy. Ez jó tudni. - mondja, ahogy újra végig simít ott. Kuncogok, míg ő megpörget így háttal vagyok neki. 
- Nagyon szokásoddá vált ez a pörgetés - nevetek, ahogy állát vállamon támassza meg. Felé fordítom, fejemet majd arcára adok egy puszit és ott hagyom. Újabb italért megyek, nekem ennyi tánc elég volt mára. Jól éreztem most magam Zaynnel, de nem akarok közelebb kerülni hozzá. Csak szedjen fel valami modell lányt itt és felejtsen el engem. 
  Az idő telt a rendezvényen, hozzám pedig már a negyedik fotós jön ajánlatot tenni. Csak egyet fogadtam el, ami Londonba van. A többi Franciaország, Spanyolország és több másik helyen lenne, de nem akarok többet így menni. Még egy olasz fotós ajánlatán elgondolkodtam, de azt még meglátom. Mindenkitől kaptam névjegy kártyát így már öt kis kártya van nálam. az ötödik egy cégvezetőé, aki nagyon szeretné, ha Avery és én átmennénk hozzá. Rögtön nemet mondtam, nem hagyom ott az anyámat. Ha már modellkedem azt csak miatt, nem másért és nem más cégnél. Mikor Averyhez is odament láttam, hogy a lány elsőnek kedvesen utasította el, végül mikor a férfi tovább erősködött, Avery sértődötten rázta a fejét. 
- Tudod mi jutott eszembe? - jelenik meg mellettem Harry. 
- Na, mi?
- Kérnék egy szívességet. 
- Na, ez már rosszul kezdődik. - sóhajtok. 
- Egy barátomnak sürgősen modell kéne. Holnap este lenne egy fotózása, Milánóban. 
- Nem! - rázom a fejemet határozottan. 
- Kérlek, Ser! - harap ajkába mondandója végén Harry.
- Nem - ismétlem meg önmagam. 
- Nagyon kérlek Serena - könyörög, mire szememet forgatva sóhajtok. 
- Akkor szükségem lesz valakire, aki elkísér. 
- Köszönöm! Egy angyal van Ser! - ölel magához, mire nevetve lököm el magamtól. Miután már újra láttam az embereket Harrytől, megláttam, amint Zayn az egyik modellel mosolyogva beszélgetnek. A lány nevetett valamin és megfogta Zayn vállát, aki szintén nevetett. A lány végig húzta a kezét Zayn karján végül Zayn kézfején állapodott meg, de ő zavartan elhúzta. 
- Ha látnád magad, szerintem még te is megijednél. Azért ne nyírd ki a csajt, Ser - sóhajt Harry, ahogy elveszi feszült kezemből a pezsgős poharat, mielőtt összetöröm. - Lefoglalhatom Zayn, amíg megölöd a lányt - húzza össze szemöldökét, de tudom, hogy nem gondolja komolyan. 
- A lányt foglald le - kapom rá tekintetem, de már újra a beszélgető és nevetgélő párt nézem. 
- Oké - sóhajt, majd oda indul. Ő is beszélget velük egy kicsit, majd oda hívja magukhoz az egyik fotós srácot és bemutatja a lánynak. Nekem épp elég ennyi, feléjük indulok és Zayn karjánál fogva húzom egy folyosó részre, ahol nincs jelenleg senki. Rögtön megcsókolnám szívem szerint, de még se. Nyakát támadom le, és jól látható helyen erősen szívni kezdem, csak éppen annyira, hogy látszódjon. Ezt még kétszer megcsinálom más helyen, a nyakán mikor felnézek barna szemeibe. Csodálkozva néz rám, mégis látszik rajta, hogy élvezte. 
- Csak az enyém vagy, nem másé. Nem azé a modell lányé, nem is Perrie-é. Csak az enyém. - utolsó mondatom, minden szavát erősen kihangsúlyoztam, teljesen komolyan beszéltem szinte fenyegetően. 
- Féltékeny voltál - kuncog, ahogy meglepődötten néz rám. 
- Az enyém vagy Zaynie, és nem adlak senkinek - súgom figyelmen kívül hagyva kijelentését, majd elindulok vissza. 
- Ha már te megjelölsz, nekem is illene - mondja, majd visszaránt, és most én vagyok, akit a falnak nyomnak. Elsőnek megpuszilja, nyakam majd szívni kezdi. Mikor végez újra apró puszit nyom oda. Ő csak kétszer csinálta, nem úgy, mint én. 
- Én letudom magamról rázni a nem kívánt személyeket, veled ellentétben - forgatom szemeimet sértődötten. Eltolom magamtól és faképnél hagyom. Zayn már az enyém, ezt észre kell vennie neki is, és a lányoknak is akik rá akarnak mászni. 
- Na, hogy ment? - kérdi Harry, aki amint meglát, csatlakozik hozzám. Látom, hogy a modell lány kérdőn néz körül, majd mikor meglátja Zaynt mosolyogva megy oda hozzá. 
- Tökéletesen - mosolygok elégedetten, mikor látom a lányon, hogy mosolya lehervadt és egy erőltetett mosollyal hagyja ott Zaynt. 
- Megjelölted, nem igaz? - kérdi Harry sóhajtva. 
- Ha már ő nem tudja lekoptatni a csajt, aki rá mászik, kénytelen vagyok én - fordítom felé a fejemet, Harry pedig szintén rám néz, szeme nyakamon akad meg és elmosolyodik. 
- Látom, nem hagyta csak úgy. 
- Neki jobban szükség volt erre, mint nekem - vonok vállat. 
- Ilyenkor idegesítő vagy, ugye tudsz róla? - lép elém Zayn, félig felvont szemöldökkel. 
- Tőlem mássz csak nyugodtan minden modell bugyijába, de akkor engem elfelejthetsz - teszem fel kezeim védekezően és elmegyek tőlük, de kezemnél fogva visszahúz. 
- Az lehetetlen - morogja, majd szám sarkába ad egy puszit. 
- Sejtettem - kuncogok, majd kibújok karjai közül és elmegyek. Hihetetlen miket hoz ki belőlem. Az egyik percben még féltékeny vagyok, de annyira hogy a lányt valóban megtudtam volna ölni. A másik percben dühös leszek rá, majd mond egy mondatot és ismét a lábai előtt heverek. A legrosszabbakat csinálja velem. 

2016. március 14., hétfő

6.rész - Fogadás

Hey Peoples! 
Ajjaj, hát nagyon régen hoztam részt, amit sajnálok. A másik blogomra koncentráltam és őszintén szólva nem is volt ihletem. De már vannak ötleteim, amiket írok is ha van időm. Nem sokára jelentkezem. 
Sok Pussz 


NiSzi xx

6.rész - Fogadás

Serena Black

- Ezt mondod, de Averyt közben bele rángatod. - nézek rá felvont szemöldökkel.
- Én ugyan nem - vonja meg vállait és tovább ügyeskedik a konyhában. Szerettem, amikor meglepett valami finomsággal engem is.
- Akkor nyilván azt a csókot is csak képzeltem - forgatom szemeimet, majd ki indulok a konyhából.
- Féltékeny vagy édes? - szó, utánam hangosabban mire odakapom fejem. Mosolyogva nézek rá majd ki tőr belőlem a nevetés. Nevetésemet visszafojtva fordulok vissza, hogy menjek tovább.
- Ez még tőled is szánalmas Eric - szólok hátra sem fordulva.
- Zavar a paradicsomba? - kérdi Liam, mikor leülök a kanapéra.
- Nehezen, ha nincs is az a bizonyos paradicsom - nézek rá felvont szemöldökkel.
- Nehéz követni, hogy együtt vannak e vagy sem - sóhajt legyintve Harry.
- Nem igazán. Már jó ideje nem vagyunk együtt, csak szeretek játszani az emberekkel, ahogyan ő is így egymásba akadtunk és játszottunk egy ideig - vonok vállat. Harry gyanúsan méregetett, tudta, hogy nem csak ez áll mögötte. Liam és Zayn felmentek az emeletre én pedig lent maradtam Harryvel.
- Most már mondhatod az igazságot - néz rám.
- Ez volt az igazság - forgatom szemeim majd én is felsietek az emeletre. Nem fogja kiszedni belőlem az igazságot. Bemegyek szobámba, ahonnan a fürdőmbe megyek. Lezuhanyozok, hogy egy kicsit ellazuljak, ami sikerült is.
- Mit csinálsz itt Malik? - kérdem mikor törülközőbe csavarva megyek vissza a szobámba a szekrényemhez.
- Honnan vetted ilyen biztosra, hogy én vagyok? Sötét van a szobában. - mondja mosolygós hangon. Unottan nézek rá. Az ágyamba fekszik, ahogyan elnézem kényelmesen elhelyezkedett.
- Rémlik, hogy mi a munkám?
- Hajlamos vagyok elfelejteni - kuncog halkan.
- Tényleg? - kérdem őszintén csodálkozva.
- Igen - mondja ő is kicsit komolyabban. Nem válaszolva erre veszek fel egy csipkés fehérneműt, fekete toppal, amiben kint a hasam és egy kék rövidnadrágot. Hajamat kiengedem laza kontyomból, megrázom majd mosolyogva nézek Zaynre. Mosolyogva ugrok rá, mint régen Todra.
- Jézus - nyög fel fájdalmasan, de aztán elneveti magát.
- Nem, csak én. - vonok vállat, mire nevetve húz le magához. Gyorsan akar ajkaim után kapni, de én gyorsabb vagyok és már fel is ülök.
- Csak egy puszit, kérek - mutat szájára mire én nevetve adok puszit orrára. - Az nem a szám volt.
- Elégedj meg ennyivel - mondom mosolyogva. Felvont szemöldökkel néz rám, majd maga alá fordít, kezeimet lefogja és derekamon ül. Feljebb hajolok hozzá, de csak annyira, hogy fülébe súghassak.
- És most mit csinálsz? Megcsókolsz? - önelégült mosollyal arcomon fekszem vissza.
- Annál jobbat találtam ki - néz rám gonoszan. Hasamtól kezd el csókolni, néhol csak nyelvét húzza végig, majd nyakamra is áttér, amit szívni kezd, néhányat annyira, hogy tudjam meg marad a nyoma. Már arcomnál tart, a következő pont a szám. Azt hittem megcsókol, de csalódottságomra csak puszit hagy ott. Húzódnék utána, de lefogó kezei nem engedik, így csak tovább nézek szemeibe, zilálva. Elégedett mosollyal hajol ismét hasamhoz, ott pedig oldalamat is puszilgatni kezdi, ahol kifejezetten érzékeny vagyok.
- Zayn - suttogom.
- Mond Baba - néz fel rám egy pillanatra. Már mondtam volna, hogy csókoljon meg, amikor kopogtak az ajtómon.
- Nem érek rá - szólok ki, elfojtva apró nyögéseim, amit Zayn vált ki belőlem, ahogyan áttért nyakamra.
- Csak kérdezem, hogy nem láttad Zaynt? A barátnője keresi - hallom Avery hangját. A barátnője? Zaynre nézek, aki már szintén engem néz. Idegesen rúgom le magamról, majd karjánál fogva húzom magammal. Kinyitom az ajtót, ahol Av áll, és kilököm Zaynt.
- Tessék - mondom majd idegesen be is csapom az ajtót. Nem hiszem el. Azt mondta Louis, hogy egyiküknek sincs barátnője, akkor ez meg mi volt? Játszott velem? Persze, én is azt tettem, de ez nálam természetes. De nála...Nem vártam tőle. Zayn is csak úgy játszadozik, mint Eric.
Idegesen rontok ki a szobámból és megyek le a földszintre. A nappaliban egy szőke lány ült mellette pedig a fiúk.
- Serena. - áll fel mosolyogva a lány és tesz felém pár lépést. Összefont karokkal, felvont szemöldökkel nézek rá, így megtorpan. - Nagy rajongód vagyok, imádom a képeidet. - folytatja kissé zavartan, de határozottan.
- És te ki vagy? - teszek felé pár lépést.
- Perrie Edwards - nyel egyet, amikor végig mérem.
- Zayn barátnője? - kijelentésem sokkal inkább kérdésnek hangzott, ő pedig csak egy bólintással válaszol.
- Én ezt másképpen látom - áll fel Zayn. Felvont szemöldökkel nézek rá csakúgy, mint Perrie.
- Két ideges nő, ugyanúgy néz rád. Én a helyedbe elfutnék. - szólal meg Niall.
- A kérdés az, hogy Ser miért? Csak nem volt valami? - szólal meg most Louis.
- Vagy csak féltékeny - kuncog Harry.
- Ha befognátok, lehet, jobb lenne. - szólal meg Liam.
- Ez volt eddig  legértelmesebb, amit az elmúlt öt percben hallottam - forgatom szemeimet.
- Mi az, hogy te nem úgy látod? - kérdi hisztérikusan Perrie, Zaynhez fordulva.
- Igen, Zaynie, ez, hogy is van? - kérdem gúnyosan.
- Szakítottunk Perrie. Már két hónapja - sóhajt, fejét rázva. Kérdőn nézek a lányra. Nem úgy néz ki, mintha őrült lenne, de különösebben nem is színpatikus.
- De Zayn... - kezdi el Perrie kissé hisztérikus hangon. A fiúk felállnak és kimennek, Niall pedig engem kezd kiterelgetni.
- Gyere, ez nem tartozik ránk.
- Ezt végig nézem - mosolygok gonoszan. Niall szemeit forgatva próbál kivinni, de én ellenkezek, mindezek ellenére simán felkap a hátára és visz ki, akárhogy is ellenkezem.
- Horan engedj el, de azonnal - csapok a hátára, de meg se kottyan neki.
- Maradj már - mordul fel és dob le, valami puhára. Ami persze az ágy volt. Tehát beráncigált a szobájába, szuper.
- Minek hoztál ide? - fonom össze karjaim és nézek körül a szobában. Szemem megakad a szekrényen lévő pisztolyon. - Az a tiéd?
- Igen - von vállat, majd keresni kezd valamit.
- Honnan van neked pisztolyod? - nézek rá összeszűkített szemekkel, de csak vállat von. - Ugye tudod, hogy könnyedén szerzek rólad információt? - vonom fel a szemöldököm.
- Csak Londonban, és egy jó ideig itt leszünk még. - néz rám gonoszan mosolyogva. Nem szólva semmit, megyek ki a szobából és csapom be magam után az ajtót. Idegesen megyek be az én szobámba és csapom be magam után annak az ajtaját is.
Nem jó ez így, hogy úgy kell együtt laknom vele hetekig, hogy konkrétan nem tudom, hogy kicsoda igazából. Hiszen egyértelmű, hogy nem teljesen tiszta, mégis csak fegyvere van.
Halkan leosonok a lépcsőn, hogy legalább egy minimálisat is halljak Zaynék veszekedéséből.
- Sajnálom Zayn! - hallom meg Perrie hangját először.
- Nem érdekel Perrie - nevet kínosan Zayn. - Megcsaltál, nálam ezt valahogy nem lehet elintézni egy sajnálommal.
- De megbántam - feleli a lány.
- Nem érdekel - mondja Zayn meg lépéseket hallok. Megpróbálnék menekülni, hogy ne bukjak le de már nincs annyi időm, így nem lepődök meg mikor szembe találom magam a dühös Zaynnel.
- Én... - kezdem, de mikor meglátom, dühös tekintetét nem tudom folytatni. Dühös, határozottan nagyon dühös. Nem szól semmit, csak kikerülve elmegy mellettem. Bemegyek a nappaliba, ahol Perrie sírdogál.
- Távozni készültél, nem igaz? - nézek rá felvont szemöldökkel. Felnéz rám, mikor felismer dühös lesz. Már ő is, hát ez egyre jobb.
- Veled csalt meg Zayn? - áll fel rögtön és máris nem tűnik annyira letörtnek.
- Nem - mondom megfeszült állkapoccsal.
- De igen, tudom, hogy veled tette! - kezd el kiabálni.
- Menj el, mielőtt én, raklak ki - sziszegem idegesen, mire megrémül, és ki siet a házból. Szememet forgatva megyek vissza a szobámba, nem vagyok kíváncsi ma már több ilyenre.

***

- Serena, ne legyél ilyen feszült! Így nem fog menni - rázza a fejét sóhajtva a német fotós srác. Az idegeimre megy, még ő is. Pedig amúgy is ideges vagyok.
- Fotózd Averyt - intek fejemet rázva és sétálok le a vászonról. Hosszú szoknyámat kissé megemelem, ugyanis egy parkban fotóznak minket és nem kéne, hogy a ruha koszos legyen.
- Serena állj vissza! - szól parancsolóan a srác. - Elhiszem édesem, hogy fikarcnyi kedved nincs ehhez, de most menj szépen vissza és tedd magad elviselhető kinézetbe. - mikor befejezi a kioktatásom, felvont szemöldökkel nézek rá.
- Hát ezt kár volt - motyogja halkan Liam. Igen, ide is elkísértek és őszintén kezd elegem lenni belőlük. Műmosolyomat felvéve sétálok a srác elé, aki azt hiszi nyert. Ó, a kis naiv.
- Na, ide figyelj aranyom. Avery felsétál a vászonra, de kattintgatsz pár képet róla, amíg én összeszedem magam, és nem parancsolgatsz nekem, mert hidd el, hogy most rögtön ötféleképpen tudnálak fájdalmasan és lassan megölni - mondom halkan, majd mikor megszeppenve néz rám, elmosolyodom és elsétálok tőle.
- Avery, kérlek - szól vékony hangon a srác. Arrébb sétálok, nincs kedvem ehhez az egészhez, a fotózás nem az én világom továbbra sem. Már nem is látni a fotózást úgy el mentem, így csak fogom magam és leülök az egyik fa tövébe és most nagyon nem érdekel, hogy mi lesz a ruhával.
- Jól vagy? - guggol le elém Zayn. Felvont szemöldökkel nézek rá.
- Minek jöttél utánam?
- Jól vagy? - ismétli meg kérdését, nem törődve az enyémmel.
- Jól vagyok - forgatom szemeimet. - Mi lenne, ha leszállnál rólam? - vonom fel szemöldököm, mire ő elmosolyodik. Istenem, de szép a mosolya.
- A lehetetlent kéred - rázza a fejét, majd közelebb hajol. Számnál időzik el, de a világért sem tenne valamit. Csábít, hogy megcsókoljam, de nem én leszek, aki megteszi ezt a lépést.
- Zayn, most már vagy csókolj meg, vagy engedd, hogy visszamenjek - suttogom lehunyt szemekkel.
- Hmm, hadd gondolkozzak - mondja mosollyal ajkain. Türelmetlenül várom, hogy csókoljon már meg, de tudom, hogy nem fog. - Gyere Édes, menjünk vissza - távolodik el, egy pimasz mosollyal arcán.
- Utállak - nézek rá összeszűkített szemekkel, de azért elfogadom felém nyújtott kezét. Felhúz a földről, majd magához húz.
- Ugyan, dehogy utálsz - puszil arcon.
- Engedj el Zayn - motyogom. Félő, hogy megcsókolom, ha ilyen közel marad hozzám.
- A Maffiának dolgozol Ser, pillanatok alatt ki tudnád szabadítani magad, ha akarnád - mondja, majd mikor látja, hogy ezek után sem teszek szabadságom érdekében, elégedetten mosolyogva enged el. Kissé még elvarázsolva sétálok vissza, pont jókor. Avery akkor végzett így mehettem is utána.
- Nyugodt vagy? - kérdi Harry, mire én csak bólintottam. Tekintetem találkozott az elégedetten vigyorgó Zaynével.
- Mit csináltál vele, hogy nyugodt? - kérdi csodálkozva Harry. Köztudott, hogy nem lehet csak úgy megnyugtatni.
- Csak beszélgettünk - von vállat Zayn. Nem foglalkozva velük, koncentráltam inkább a fotózásra, ami szerintem jó is lett utána.
Abba kell hagynia az ilyenjeit Zaynnek. Nem játszat velem. Főleg, hogy ennyire eltud varázsolni. Avery mindenképp elakart menni, bulizni, ahova persze engem is rángatott volna, de inkább maradtam otthon. Niall is maradt, aminek örültem. Szeretek vele beszélgetni, és legalább nem leszek egyedül.
- Vigyázz rá! - hallom a földszinten Zayn határozott hangját.
- Vigyázok rá - nyugtatja őt Niall, majd csukódik az ajtó. - Előjöhetsz, elmentek - szól kicsit hangosabban, mire összefont karokkal sétálok elő.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- Ugyan, észre lehet venni - von vállat, majd eldobja magát a kanapén.
- Persze, ha erre képezték ki az embert - forgatom szemeimet, de ő csak felnevet.
- Lazíts egy kicsit. - ránt le maga mellé a kanapéra. - Ismerkedjünk. - von vállat.
- Rendben - felelek összeszűkített szemmel nézve rá. - Kezdjük egy kérdéssel. Miért vagy ennyire gyanús?
- Ugyan Ser - nevet fel. - Ez nem jó kezdésnek. Kezdésnek inkább lazulj el. Tudom is hogyan. - mosolyog és már a konyhába is siet. Két üveg Whiskyvel tért vissza.
- Ugye, nem hiszed, hogy inni fogok? - nézek felvont szemöldökkel.
- De. Egyik a tiéd, másik az enyém. Igyál - adja a kezembe. Kis ideig nézem az italt, majd újra a szőke srácra nézek. - A többiek úgy sem jönnek egy hamar haza, addigra már kidőlünk majd. - noszogat tovább. Nagyot sóhajtva kortyolok bele egy nagyot. Niall leült mellém és ő is beleivott a sajátjába. Már jó ideje iszogattunk, talán a fél üveggel végeztem mikor Niall egy fogadást ajánlott fel.
- Miféle fogadás?
- Ha Avery és Eric összejönnek ma este, akkor megpróbálod Zaynnel a dolgot.
- És ha nem jönnek össze? - ráncolom a homlokom.
- Elmondom, miért vagyok gyanús - von vállat. Beleegyezően bólintottam és kezet is ráztunk Niallel.

- A vigyázás nem egyenlő a leitatással! - halk beszédre kelek fel, másnap reggel. Oda figyelnék, miről van szó, de a fejem rettenetesen fáj. Végül mikor rájövök, hogy én vagyok, a téma körül nézek a helységben. A kanapén aludtam hason, mellettem a földön pedig Niall aludt még. Feljebb ülök és Zaynt látom beszélni Harryvel és Erickel.
- Ugyan, lazíts már - nevet Eric, és Harry is mosolyogva bólogat. Van, amiben egyetértenek, csoda.
- Nem értitek. Sert napi szinten támadják. Részeg volt, és ha megtámadták volna? - tárja szét karjait Zayn. Van valami abban, amit mond.
- De nem támadták meg és ez a fő - állja tekintetét Eric. Nem szereti, ha nincs igaza.
- Attól, hogy neked nem fontos, nekünk még igen - suttogja idegesen Zayn.
- Ugyan - nevet Eric lesajnálóan. - Addig lesz nektek érdekes, amíg bele nem keveredik valami még nagyobb problémába. Aztán ott hagyjátok.
- Mi nem te vagyunk, Forks - mondja lesajnálóan Harry. Szemeiben mégis valami fájdalom volt, de hamar eltüntette azt a valamit.
- Ser - motyogta Niall. Ránéztem, mire ő mosolyogva tartotta kezét pacsira. Kuncogva csaptam bele.
- Végre fent vagytok - sipákol Avery, amikor bejön a nappaliba. Meglepő, de van idegesítőbb, mint magas sarkújának kopogása. A visító hangja.
- Nem hiszem el, hogy nem vagy másnapos - motyogom fejemet egy párnába temetve.
- De igen. De modellek vagyunk édes, tartanunk kell magunkat.
- Meg a francokat. - morgom a párnába, amit végül elvett tőlem. - Ne már - nyafogtam.
- Mire volt jó, hogy ittatok? - áll meg előttünk Liam.
- Nektek mire volt jó? - vág vissza Niall.
- Csak kieresztették a gőzt, lazítottak. Ugye édes? - mondja Eric és leül mellém. Fejemet ölébe helyezem, és úgy bólintok. Hajammal kezd el babrálni, mint mindig. Avery adott Niallnek és nekem fájdalom csillapítót, majd mind kettőnket felküldött a szobába, hogy tegyük rendbe magunkat. Mikor elkészültem az ágyamba feküdtem, de Avery szó szerint kihúzott onnan. Végül a kanapén kötöttünk ki, mellettem Niall ugyan úgy szenvedett. A többiek se voltak valami fényesen, hiszen ők is ittak. Egész nap csak a kanapén gubbasztottunk, a tévé is halkan ment. Avery miután csinált kávét, Eric ölébe foglalt helyet, aki nyakát kezdte puszilni.
- Összejöttetek? - kérdem álmosan. Aztán eszembe jutott a Niallel kötött fogadás. A francba.
- Igen - mosolyog Avery.
- Ez tudod mit jelent Ser drágám - mosolyog sunyin Niall.
- Óó, csak fogd be és élvezd, hogy te nyertél - hunyom le szemeimet, sóhajtva.
- Miről van szó? - kérdi Tod, aki szintén elég másnapos.
- Kötöttünk egy fogadást, hogy Avery és Eric összejönnek e az éjjel. - meséli mosolyogva Niall.
- Mi volt a tét? - kérdi most Louis.
- Az mindegy - felel gonoszan rám mosolyogva Niall.
- Utállak, csak hogy tudd. - nézek rá durcásan.
- Tudom - borzolja, össze hajamat majd magához húz, de fintorogva tolom el magamtól.
- Ugye tudod Ser, hogy holnap fotózás. Még ma össze kell kaparnod magad. - figyelmeztet Avery mosolyogva.
- Tudom - forgatom szemeimet. Elindítottak a fiúk egy filmet, amin én természetesen el is aludtam. Előtte viszont gondolataimba meredtem el. Miért olyan átkozottul titokzatos ez a társaság? Az egész annyira abnormális. Niall gyanús, egyszerűen nem tudom miért, de csak idő kérdése. Harry a főnök kedvence volt, róla se tudok sokat. Utálja Ericket, és a nővérét megölték. Valamiért összefüggést érzek ezekkel kapcsolatban. Zayn ebből a szempontból normális, ő már csak a tettei miatt köti le gondolataimat, ahogyan hozzám viszonyul. Úgy tűnik Liam és Louis a legártatlanabb.

Mellettem édes szuszogás hallatszik, derekamon is érzem ölelő kezeit. Lassan nyitom ki szemeim és nézem meg, hogy kivel is alszok. Zayn mellkasán fekszem, ő pedig még édesen alszik. Valószínűleg felhozott, amikor elaludtam és maradt is. Viszont ez nem változtat, ugyan úgy haragszom a barátnős sztori miatt. Az órára pillantok, öt óra van. Ideje lenne felébreszteni? Mondjuk egy kis csínnyel. Nem kreatívkodok sokat, egyszerűen lelököm az ágyról.
- Mi a... - hallom hangját a földről. Győztes mosollyal nézek rá, mire ő felnéz rám elsőnek értetlenül végül kínosan nevetve túr hajába. Még ilyenkor is hihetetlenül szexi. - Szóval ez a hála, amiért felhoztalak és maradtam is? - vonja fel szemöldökét mosolyogva.
- Ez a hála Perrie miatt - a lány nevét gúnyosan ejtem ki, ami szemet ütött neki. Elmosolyodott és fölém mászott.
- Féltékeny voltál? - kérdi, miközben szinte bele passzíroz az ágyba.
- Nem vagyok féltékeny típus - túrok bele sötét hajába.
- Tehát az voltál - mosolyog önelégülten.
- Én ilyet nem mondtam - rázom fejemet.
- Az nem jelenti azt, hogy nem gondoltad - mosolyog miközben apró puszit ad arcomra.
- Nem vagyok féltékeny a barátnőcskédre - hajolok közelebb hozzá, komolyan beszélve.
- Hazudsz - súgja, elégedett mosollyal ajkain. Azok az ajkak... Megelégelve a helyzetet fordítok helyzetünkön és én vagyok fölötte. Kezeit lefogom két oldalánál és úgy mosolygok rá felvont szemöldökkel.
- Hmm, jó nézni, ahogy fölöttem vagy - hümmög perverz vigyorral arcán. Nyakához hajolok, puszikkal hintem be, hallom, ahogy nehezebben veszi a levegőt.
- Még mindig nagy a szád Kicsi Zayn? - súgom füléhez hajolva, és bele harapok, kicsit meghúzom azt. Mikor újra szemeibe nézek, csillogó szemekkel néz rám. Csókra hajol közelebb, de visszanyomom. - Ne is álmodj róla - nevetek gonoszan. Ezúttal ő elégelte meg, hogy alul legyen és ő fordított a helyzetünkön így ismét alulról csodálhattam őt.
- El sem tudod képzelni milyen hamar, eltudnálak csábítani - súgja fülem mellé hajolva.
- Még mindig nagy a szád Kicsi Zayn. Csak nem értem miért - mondom szemeibe nézve. Én is tudom, hogy igaza van. De még sem mutathatom ki, hogy ez így van.
- Hogy a te nagy szádat betapasszam - mosolyog, ahogy ajkaimra néz. Tarkójánál fogva húzom magamhoz lassan. Szemei ajkaim és a szemeim között cikázik. Már csak pár centire vagyok tőle, amikor elmosolyodom. Ledobom magamról és győztes mosollyal ajkaimon megyek a szekrényemhez, hogy tiszta fehérneműt vegyek ki, majd a fürdőszobámba megyek. Büszke voltam magamra, hogy ezt hoztam ki Zaynből. De még miket fogok később, már előre várom. Hajamat kontyba fogtam össze és gyorsan lezuhanyoztam. Mikor végeztem felvettem a fehérneműt, és ki sminkeltem magam. Csak egy kis tusvonal és szempilla spirál, na meg az elmaradhatatlan piros rúzsom. Hajamat kiengedem, csak átfésülök rajta. Így megyek ki, tudom, hogy Zayn még a szobámba van. Nem is tévedtem, még mindig az ágyban feküdt, telefonját nyomkodta, amikor viszont kijöttem eltette azt.
- Azta - motyogta alaposan végig mérve. Elnevettem magam, ahogyan megbámult. Nem gonoszan, nem is büszkén. Egyszerűen csak jó kedvűen nevettem. Még korán volt így tudom, hogy a többiek nincsenek fent, ezért is mentem le így.
- Hé, hová mész...így? - szól utánam Zayn.
- Nincsenek még fent a többiek - vonok vállat rá mosolyogva, majd folytatom utam a földszintre. Egy kávét kezdtem el készíteni, amikor Eric jött be a konyhába álmosan. Szemei elkerekedtek mikor meglátott, majd perverz vigyorra húzta ajkait.
- Hmm, régen keltem már ilyen látványra - jön közelebb, derekamnál fogva húz magához.
- Már nem fogsz - mosolygok, ahogy kissé eltolom magamtól, és megfordulok, hogy elkészítsem kávémat végre.
- Ugyan Baby. Én tettelek ilyen rossz kislánnyá, ne taszíts el magadtól - súgja, amikor hátulról ölel át.
- Hagyj Eric - kuncogok, ahogy lelököm magamról karjait.
- Ahogy óhajtja, hölgyem - nem kell hátra fordulnom, hogy tudjam, mosolyog. Ismét egyedül vagyok, így már könnyebb elkészíteni a kávét. Két bögrével megyek vissza a szobámba, mikor bemegyek, az ajtót csak becsapom lábammal.
- Ezt megtudnám szokni - néz rám Zayn önelégült mosollyal.
- Mit is? - ülök mellé, míg átnyújtom az egyik bögrét.
- Nem csak, hogy kávét is kapok, de ráadásul ilyen látvány is társul hozzá - ül fel majd mondandója végén belepuszil nyakamba, amitől halkan nevetek.
- Mi a terv mára? - ülök mellé, ugyanúgy az ágy támlájának dőlök. Felhúzom térdeim és azon támasztom két kezem.
- Egy eseményre kell mennünk mindannyiunknak.
- Szuper - sóhajtok unottan.
- Valld be, hogy a sok ellenkezésed ellenére is szereted a modellkedést - néz rám félig felvont szemöldökkel. Biztos a dolgában, de hát igaza van.
- Szeretem, de a világért se vallanám be - mosolyodok el a végére. Zayn üres bögrémért nyúl, majd sajátjával együtt az éjjeli szekrényre teszi. Bebújik a takaró alá, ahova én is társulok. Mellkasára von, de nincs ellenvetésem, örömmel bújok hozzá. Mind ketten visszaalszunk, csak órákkal később kelünk fel, amikor is szokatlanul nagy csend van az egész házban.

2016. január 19., kedd

Díj II. - Az év felfedezetje

Köszönöm a díjat Eva Hunter-nek A Kis Dolgok c. blogról! 
Puszillak drágám <3


Szabályok:- Köszönd meg a díjat, akitől kaptad és linkeld a blogját
- Válaszolj 5 kérdésre, ami a díjhoz jár
- Olvasd el az első 5 fejezetet a blogján, illetve az utolsó fejezetet annak a blogján, akitől a díjat kaptad
- Mondj véleményt a blogról
- Írd le, kiknek ajánlod a blogot
- Küld tovább a díjat 5 blognak, de figyelj, hogy egy blogger/bloggerina csak egyszer kapja meg


5 kérdés amikre válaszolnom kell: 


1.Miről szól az első írásod/történeted/novellád, és mikor írtad? Az első történetem egy gimis blognak indult, ami végülis egy One Direction ff lett (helyesbítek: a végén sokat szerepeltek a fiúk, de végül nem közülük lett a főszereplő lány "Nagy Ő"-je. ) egy magyar ikerpárról szólt, az egyik lány a színészkedéshez értett és a tánchoz, a másik pedig szintén tánchoz emellett énekléshez. Sok minden történt a történetben, végül mindkét lány eljutott New Yorkba és megépítették a karrierjüket. Az egyik iker megtalálta a számára igazit, viszont Kingának, a főszereplő lánynak, még hiányzott valami, vagyis valaki. Végül rádöbbent, hogy szerelmes régi legjobb barátjába, és visszament hozzá. A részletekért: Táncoslány

2.Milyen érzések töltötte el, amikor megírtad és közzétetted az első fejezetet/bejegyzést a blogodon? 
Ha erről a blogról beszélünk, akkor éppen nem sok mindent. Tudtam, hogy sikere lesz (mint az elején volt, mostmár kevésbé), mivel facebookon mikor kitettem egy részletet sok mindenkinek tetszett.
Viszont az első blogomnál izgultam,féltem. Ennyire emlékszem úgy nagyjából, hiszen már régen volt.

3.Ki írta az első kommentet a blogodhoz, és mi volt az? Mire gondoltál, mikor elolvastad? 
Huhh, hát ezt vissza kellett néznem.
Az első kommentelőm bizonyos Ági volt. Rövid komi volt, de kedves volt.

4. Mi ihlette az alapötletedet? Honnan jött a blogod alapötlete? 
Huhh, sok minden ihlette. Először is egy zene dallama valamiért meg, ami nekem már magában ihletet ad. Aztán kapcsolgattam a tv-t és láttam reklámban az egyik csatornán a Violetta 3.évadját, ahol persze a lány másnak öltözik be. (Nem nézem a sorozatot, max hetente ha kb 15 percet) Szóval ebből a kettőből alapult.

5. Mit jelent számodra az írás? 
Nem is tudom. Nem rég két hétig nem volt alkalmam sajnos írni és úgy éreztem a végén már, hogy nagyon hiányzik valami. Így hát írtam, és sokkal jobb lett. Kitudom adni a feszültséget és mivel nagy a fantáziám így nem valósítom meg néhány beteg ötletemet, csupán leírom. És persze megalkothatom azt a férfi szereplőt, akit szeretnék.


Vélemény a Kis Dolgok c. blogról: 
Eva Drága blogját már régebben elkezdtem olvasni, csak sajnos nem jött össze, hogy folytassam. Viszont eddig nagyon tetszett. Imádtam. Szeretem Louis ff-et, ez pedig egy olyan humoros, jó történet, ami szuper.

Ajánlom: 
Azoknak akik szeretik a One Direction fanfictionokat és nem ellenzik ha egy történetben valamelyik fiúnak gyereke van.

Akiknek küldöm:
Stephanie P. - Mental Hospital 
Szilvia Blahó - Fight for you
Alexa Taylor - Disturbya
Amy S. , Veronika, katelinfulike - Fantasy Stories 
Sz. V., KatyTaylor, Lucuss - Trough Dark Secrets 

2015. december 26., szombat

5.rész Part II. - Utazás

Hey Peoples! :)
Itt lenne az 5.rész 2.része. Ez sem lett valami hosszú, sajnálom.
Sajnos erre a blogomra kevesebbszer tudom hozni a részeket.
Azért igyekszem.
Pussz

NiSzi xx


5.rész Part II. - Utazás

Serena Black

- Tudom, hogy nézel. Érzem. - mondom rá sem nézve. Barna szemei csalogatnak, hogy nézzem őket, de nem teszem.
- Valóban. - feleli, tekintetét le nem véve rólam.
- Ki szeretnéd próbálni? - nyújtom felé felvont szemöldökkel fegyveremet. Muszáj gyakorolnom, nem adom meg senkinek azt az örömöt, hogy valamikor fegyvertelen legyek.
- Hány embert öltél meg vele? - kérdez vissza.
- Ezzel egyet sem. Azzal viszont - mutatok egy másik fegyverre. - Hármat. Azzal pedig - mutatok a kedvenc tőrömre. - sokat. Nem hiszem, hogy megtudnám számolni.
- Csak azért mondod, hogy el ijessz magadtól. - néz rám összeszűkített szemekkel.
- Ó, nem. Valóban rengeteg embert ölt már meg. - hallom meg a már jól ismert hangot mögülem. - A legtöbbnél jelen voltam. - mondja Eric, majd átölel hátulról. Ő nem szól semmit csak figyeli, ahogyan Eric ölel. - Megyek egy munkára. Nincs kedved jönni?
- Most nincs. - rázom fejemet, majd ad egy puszit az arcomra és elmegy.
- Kibékültetek?
- Nem. - felelek egyszerűen. Újra kezembe veszem a fegyvert, ráteszem a hangtompítót és lövök az egyik fába. Nem találtam el.
- Ne így tartsd a kezed. - szólal meg Göndörke a hátam mögül. - Add - nyújtja a kezét, mire én unottan adom oda neki a fegyvert. Újra tölti, céloz, és bele talál.
- Próbáld meg - adja vissza a fegyvert. - Nyújtsd ki a karod úgy egyszerűbb. Mérd fel a távolságot, majd célozz és lőj. - adta a tanácsokat, amiket követtem. Egyenesen oda ment a golyó ahova kijelöltem a pontot. Elégedetten mosolyodtam el, amiben egy kis gonoszságot is vegyítettem.
- Add most én. - jött ki a hátsó kertbe a Szöszi is. Szemforgatva adtam át neki a fegyvert. Kizárt, hogy eltalálja, semmi tapasztalata. Tévednem kellett, ugyanis rögtön eltalálta. Nem szólva semmit, nem kimutatva döbbenetem veszem vissza fegyveremet az önelégülten mosolygó Nialltől. A Szöszi és Göndörke bementek így újra a barna szemű démonommal voltam csak.
- Még mindig nem csábít? - kérdeztem semlegesen. Megrázta fejét majd leült mellém a fűbe.
- Más csábít. - feleli végig mérve, alsó ajkába harapva.
- Állj be a sorba. - kacsintok rá, majd ott hagyom. Ő fog megölni. Majd hogy nem nap, mint nap veszélyeztetem az életem mégis ő fog megölni. Mert ő az én Démonom, Zayn az.

***

- Te miért vagy itt? - nézek kissé csodálkozva Todra, amikor a magán repülőgépünkre szállunk fel. Avery, Eric és Harry a védelmem miatt a többi fiú pedig már csak úgy jött. És persze Tod.
- Norah küldött mondván felügyeljelek téged. - mosolyog gonoszan.
- Mint ha nem lennének már elegen. - forgatom, szemeim majd helyet foglalok a már ülő Eric mellett.
- Csak megvédelek, ez mióta baj? - súgja, fülembe Eric, mikor a többiek nem figyelnek.
- Nem rád gondoltam. - nézek rá halványan mosolyogva.
- Reméltem is. - kacsint, majd visszafordul telefonja felé.
- Úgy várom Berlint. - lelkesedik Avery, amikor helyet foglal velem szembe. Mellé Tod társul és várja reagálásom. - Te is Ser?
- Hogyne, persze. - mondom gúnyosan, ami miatt Todtól egy rosszalló pillantást kaptam.
- Majd eljössz velem vásárolni is, ugye? - kérdi csillogó szemekkel. Annyira kislányos még. Az ember lehetetlennek találna nemet mondani neki.
- Nem egészen. - nevetek gúnyosan. - Mi történt a másik két lánnyal, akik jöttek volna? - nézek Todra hiszen ő mindig mindent tud az ilyenekkel kapcsolatban.
- Három. - javít ki. - Az egyik modell már ott van, a másik kettő vissza mondták. - feleli, én pedig bólintok.
Megkezdték a felszállást én pedig csak Eric vállára dőlve figyeltem a többieket. Éreztem Tod tekintetét magamon, és amikor ránéztem szembe találtam magam barna szemeivel, amik ugyan úgy kitartóan néztek engem. Szemezésünket Eric tenyere a combomon szakította meg. Avery is végig követte tekintetével ezt a mozdulatát Ericnek, majd felállt és elsietett.
- Menj utána. - szól rám Tod, mire én csak felvont szemöldökkel nézek rá. Ezt most ő sem gondolhatja komolyan.
- Már miért tenném?- Csak menj utána Serena - sóhajt idegesen. Szememet forgatva állok fel és megyek a mosdóba Avery után. 
- Miért rohantál el? - kérdem rögtön, amikor elé állok. Lesüti szemeit és nem válaszol, majd mély levegőt véve erőltet magára mosolyt, ami még őszintének is tűnik. 
- Kicsit rosszul lettem, ennyi az egész. 
- Ne próbálj hazudni ráadásul bele a szemembe. - nézek rá összeszűkített szemekkel. 
- Semmi bajom Serena. - mosolyog rám. 
- Avery - szólok rá a fejemet rázva. - Eric az. Persze, hogy ő - nézek rá, mikor rájövök mi is ehet a baja. - Tetszik neked. - vonom fel a szemöldököm. 
- Nem - tiltakozik rögtön. 
- Nem kérdés volt - intem le mosolyogva.  - Ha akarod őt, szerezd meg. Nem állok az útjába. - kacsintok rá, majd megfordulok és kimegyek. Ahogy megfordulok, lehervad a mosoly arcomról. Még, hogy nem állok az útjába. Nem a barátnőm. Lehet, hogy régen az volt, de már nem. Csak munka miatt vagyok vele és Toddal. Eric az enyém és az enyém is marad, történjék bármi. 
- Minden rendben? - kapja el karom Zayn, amikor elhaladok mellette. Felvont szemöldökkel nézem karját az enyémen.
- Nem szereti, ha hozzá érnek. - szól Eric, mosolyogva figyelve minket. 
- Mert amikor te tapizod az más mi? - kérdez vissza Harry gúnyosan. 
- Én megtehetem. - feleli büszkén Eric. Zayn kérdőn néz rám, én pedig nem foglalkozva vele nézek fel Ericre felvont szemöldökkel, alsó ajkamba harapva, mosolyogva. Rám kacsint, amitől csak jobban elmosolyodom. Zayn erre már elenged, én pedig rá nézek, és csak állok tovább. Ismét elvesztem barna szemeiben. Mindig ez történik. Ericnek és Todnak is barna szemeik vannak, de Zayné különleges. 
- Leülsz Baby? - kérdi Harry a mellette lévő helyre mutatva, ami Zayn és ő közötte van. 
- Ser - szól felvont szemöldökkel Eric. Tudja, hogy elgondolkodtam rajta. Vissza nézek Harryre és fejemet csóválva válaszolok. 
- Nem. - felelek és vissza indulok Erichez. 
- Irányítja - hallom halkan Niall hangját. 
- Mint mindig mindenkit. - helyesel Harry is. 
- Hogy lehet, hogy én magasabb posztban vagyok, mégis te parancsolsz mindig? - kérdem, Erictől mikor leülök mellé. 
- Mert én vittelek bele ebbe az egészbe Cica. Én pedig régebb óta vagyok benne. - feleli és ad egy puszit arcomra. 
- Most ne - motyogom elhúzódva tőle. Kérdőn néz rám, de csak másfelé kezdek nézni. Toddal találkozik a tekintetem, aki kérdőn néz rám. 
- Mi volt ez? - tátogja. 
- Semmi - tátogok én is. Nem hisz nekem ezt tisztán látom rajta. 
- Tudod Forks ennyi erővel te is ugorhatnál, amikor én szólok neked. - szól Ericnek Harry. 
- Miért is Styles? 
- Én is régebb óta vagyok ebbe benne, mint te. - néz rá felvont szemöldökkel Harry, mire Eric nem válaszol, elfordítja a fejét. Ezt nála a vereség jelenti. Mosolyomat elfojtva nézek Harryre, aki rám kacsint. Megvédett. 
  - Serena ébredj. Megérkeztünk - szólongat halkan Liam. Összeszedjük minden cuccunkat és leszállunk a gépről. Nem volt kedvem semmit sem csinálni, csak tovább aludni. Ahogy megérkeztünk a házba, amit addig kibérelt nekünk anyu cége, amíg itt leszünk, én megkerestem a nekem tetszőleges szobát és bezárkóztam. Rögtön elfeküdtem az ágyon és még egy jó kiadós alvást terveztem. Valaki más viszont máshogy tervezte. 
- Alszol? - hallom meg suttogó hangját. 
- Szeretnék - felelek nem túl kedvesen, ugyanúgy tovább feküdve. Megfordulok a hátamra és úgy nézek az előttem álló Zaynre. Alaposan végig mér, majd hirtelen mozdulatokat tesz. Fölém mászik és fejemnél támasztja meg magát kezeivel. Szemeiben elmerülve, simítok végig arcán majd túrok hajába is bele. Közelebb hajol, hogy megcsókoljon, de nem jött össze. Ugyanis valaki kopogott az ajtómon. 
- Bemehetek? - szól az ajtó mögül Avery. 
- Most ne. Meztelenül vagyok. - szólok vissza ugyanúgy Zayn szemeit nézve. Nyakamba temeti, arcát úgy próbálja visszafojtani a nevetését. 
- Akkor én bemehetek? - hallom Harry nevető hangját. 
- Álmodba Harold 
- Már meg volt Baby. - szól nevetve, erre már én is elnevetem magam. 
- Oszolj az ajtóm elől. - szólok nekik, majd hallom a távolodó lépteket. Zayn eközben nyakamat hinti be apró puszikkal egészen arcomig. 
- Le kéne állnunk - suttogom lehunyt szemekkel. 
- Le kéne. - suttogja ő is, de ugyanúgy folytatja. Hirtelen fordítok helyzetünkön és én kerülök felülre. Csípőjére ülök, és ugyan úgy kezdem csókolni nyakát, mint ő az enyémet az előbb. 
- Már nem is vagy olyan fáradt. - kuncog halkan. Mosolyogva nézet fel szemeibe és fogom két kezem közé arcát, míg ő csípőmet fogja. Szája sarkába adok egy puszit és legördülök róla. Magához húz, átölel, aztán nyakamba puszil. 
- Miért jöttél eredetileg? - kérdem halkan. 
- Egy csókért, de ezzel is beérem. - kuncog fülembe. 
- Hagyjál aludni Malik. - mondom, miközben fejemre húzom a párnám. 
- Nem tehetem, bocsi - sóhajt mosolygós hangon majd felkapva engem az ölébe visz ki a szobából. Amikor rájövök, hogy a szobán kívül vagyunk, leugrom az öléből. 
- Hagyjál Malik, van lábam is. - forgatom szemeim. Ami a szobában történt az ott is marad. 
- Az előbb még nem voltál ilyen vad Sery - suttogja a fülembe, hátulról megfogva derekam. 
- Megmondtam, hogy hagyjál. - szólok rá még egyszer, majd mikor a nyakamba puszil, a gyomrába vágok, így fájdalmába összegörnyed. 
- Miért bántalmazod Zaynt? - kuncog Niall, aki utánam sietett. 
- Nem érti, hogy nem szeretem, ha hozzám érnek. - felelem rá sem nézve. Niall halkan nevet mellettem, mikor eszembe jut valami. - Hogy lehet, hogy múltkor egyből eltaláltad a fát, amikor lőttél? 
- Ráéreztem. - von vállat mosolyogva. Gyanús nekem. Biztos vagyok benne, hogy nem csak ennyiről van szó. A konyhába megyünk, ahol érdekes dolog fogad. Eric mosolyogva nyomja Averyt a pultnak. Úgy látszik valamit nagyon megszakítottunk, legalábbis Avery piruló arca ezt mutatja. Nem törődve velük veszem ki a hűtőből az ásványvizet és töltök magamnak. Megiszom, majd vissza indulok a szobámba most már valóban aludni. 
- Nem is zavar, amit az előbb láttál? - kérdi csodálkozva Niall. 
- Nem - vonok vállat. - Avery nem tehet róla, Eric pedig egy gerinctelen féreg. Különben sem vagyunk együtt. - mondom, majd becsapom a szobám ajtaját előtte. Elfekszem, és most már valóban elalszom. 


Pár óra múlva mocorgásra kelek. Máris nem vagyok olyan fáradt. Kinézek az ablakon és a ház előtt egy nem éppen jó kinézetű férfit látok. Amikor meglát, engem gonoszan kezd mosolyogni. Nem tetszik ez nekem. Előveszem fegyverem a táskámból, felveszem a cipőmet és sietve kezdek lemenni a lépcsőn. 
- Hova mész? - kérdi Harry, amikor a nappali mellett haladok el. Visszafordulok és fegyveremet felmutatva, mosolyogva válaszolok. 
- Megismerkedem az itteni támadómmal. 
- Megyek én is. - csillannak fel a szemei. 
- Te maradsz. Nem vagyok olyan béna, hogy egyetlen embert ne tudjak elintézni. - forgatom szemeimet. 
- Most megfogod ölni? - kérdi félénken Louis. 
- Valószínű. Lehet, hogy csak lábon lövöm, még eldöntöm. - vonok vállat mosolyogva és ott hagyom őket. Halkan megyek ki, de szükségtelen a férfi már észrevett. Fegyveremmel a kezembe lopódzok a férfi mögé így észre sem veszi, hogy mögött vagyok. Illetve tévedtem ugyanis a következő pillanatban megfordult és egy kés röpült felém, de még időben elhajoltam tőle. A következő elől viszont már kevésbé ment, de még ez is csak a pulcsimat érte. Viszont azt elszakította.
- Ez hiba volt. - nézek rá idegesen. Lövök egyet a bal combjába, de neki ennyi elég is. Egy kocsi felé szalad, ami valószínűleg az övé, beszáll és elhajt. Elégedetten megyek be a házba és a nappaliban ülök le Harry mellé durcásan. 
- Gyors volt. 
- Elszakította a kedvenc felsőm. - mutatom fel idegesen a szakadt részt. 
- Majd kapsz másikat - vonja meg a vállát. 
- Az nem ugyan az. - forgatom szemeimet. A konyhába megyek, hogy egyek, előtte viszont elrejtem a fegyverem. Eric a konyhába van ő is szintén eszik. 
- Ne felejtsd el Ser, hogy nem szabadna ilyen jóba lenned velük. - mutat a nappali felé, vagyis a fiúkra céloz. 
- Mert, hogy? - vonom fel a szemöldököm. 
- Kedveled őket? 
- Azt hiszem. - vonok vállat. 
- Akkor ne felejtsd el, hogy bántódásuk eshet. Ez a Maffia kedvesem.